I.e. 1000 körül a régióban kis királyságok és nemzetségek szövetségei álltak fenn. Ezek egyikéből, a Shakya nemzetségi szövetségből származott Siddharta Gautama herceg (i.e. 563-483), aki lemondott a királyságról, aszkétikus életet élt és akit Buddha néven ismerünk. I.e. 250-ben a régió az Észak-Indiában uralkodó Maurya Birodalom befolyása alá került, a 4. században pedig a Gupta-dinasztia vazallusa lett. A nepáli királyságról jó leírást adott 645 körül Xuanzang kínai buddhista zarándok. A 11. század végén Dél-Nepál a dél-indiai Chalukaya Birodalom befolyása alá került. A Chalukaya-dinasztia uralma idején a királyok által patronált hinduizmus helyett a korábbi buddhizmus ismét elterjedt az országban. A kisállamok rendszerre jellemző a következő időszakra. 1482-ben a régió három királyságra oszlott: Katmandu, Patan, Bhaktapur.

A három királyság közötti évszázados rivalizálás után, a a 18. század közepén a gurka Prithvi Narayan sah egyesítette a királyságokat. Indiából szerzett fegyvereket és segítséget, megvásárolta a szomszédos indiai királyságok semlegességét, és 1765-ben kezdte művét. Véres csaták és ostromok után három évvel később, 1768-ban egyesítette Katmandu-völgyet.